Olvasandó: II. Korinthus 6, 11-18.

Gondolatok erről az igerészről

• A probléma az, hogy nem nekünk, hanem nektek van kihűlve a szívetek… ezzel szembesülünk sokszor, egymás iránt és Isten iránt is kihűl a szív.
• Ne legyetek felemás igában… ne járjatok két úton. Ti a Krisztuséi vagytok! Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy letérjetek jobbra vagy balra a számotokra kijelölt útról még akkor sem, ha mégoly vonzó is, amit kínálnak nektek.
• Mi az élő Isten temploma vagyunk… amely tiszta, neki szentelt élet, ahol Ő mindig megtalálható, ahol Ő jelen van az emberi szívekben és kiábrázolódik életvitelben és cselekedetekben.
• Ne legyetek hasonlóvá a világhoz… mert akkor káromolni fogják Isten nevét miattatok. Nem tehetünk engedményeket, nem léteznek kiskapuk az istenfélelemben. Nem lehet két úton járni egyszerre. Ha hasonlóvá válunk a világhoz, akkor megszólnak majd az emberek és tudtunkon kívül is, de sokakat eltávolítunk Isten közelségéből, nemhogy közelebb vinnénk oda őket. Így is sokan keresnek indokokat és kifogásokat, hogy miért nincsenek ott pl. egy-egy hétvégi alkalmon.
• Atyátokká leszek… Úgy szeret minket Isten, mint Atya a gyermekeit, mindent megtesz értünk. Ahhoz, hogy mi gyermekei legyünk megszentelt, feddhetetlen élet kell.
• Hogy mi lehet a végszó? Amivel az Ige is kezdődik – Kitárni a szívünket, legalább egyszer…