Olvasandó: Apostolok cselekedetei 22, 1-21.

Gondolatok erről az igerészről

• A damaszkuszi találkozás óta nagyot fordul a világ Pállal. Az Úr belép az életébe. A mi életünkben is voltak már válaszutak (haláleset, születés, gyógyulás…) a kérdés talán ugyanaz volt: „Miért üldözöl engem?” – Mi milyen választ adtunk, vagy adunk ma is? Ó hányszor keresett már bennünket Isten, hányszor szólt már be életünkbe egy-egy istentisztelettel, egy-egy Igén keresztül, de nem vettük észre az Isten aláhajló szeretetét és kegyelmét!
• Egyszer egy lelkészbarátom mondta: „… csak megtérésről és bűnről ne prédikáljak, mert az nem kell”. Pedig valahol itt kezdődne a megtérés, az ember ráébred bűnére és meg akar abból változni.
• Micsoda bátorság az, ahogy Pál apostol az emberek elé áll – színt vall. De sokszor hiányzik ez az életünkből, vagy akár csak két ember kapcsolatából.
• Nem fogadják be sokan az evangéliumot. Vagy cselekszenek az Isten fősége alatt förtelmes és utálatos dolgokat, káromoltatván Isten nevét.
• Messze küldelek téged… Igen, ezek az emberek közel vannak, szomszéd, gyülekezeti tag, falubeli, városbeli… mégis oly távol.
• „… akit te üldözöl.” – Ó, mi nem üldözzük Istent? De, nagyon is! Amikor hűtlenek vagyunk, amikor kihasználjuk, amikor van mire fogni, hogy miért kerüljük Őt, amikor némák vagyunk, pedig szólni kellene…
• Ne akarj megfelelni az embereknek, mert nem tudsz, nekünk Isten mentő szeretetét kell mindenkor hirdetni, de az Istennek sosem fordíts hátat életedben!